Kéz a kézben a Dunaparton

(nemrég, nemsokára)

– Szeretlek.
– Én is szeretlek.
– Jó volt néha lesétálni ide veled.
– Igen. Csak állni és nézni a vizet. Mint most.
– Igen.
– Szeretlek.
– Én is szeretlek.

 

 

Lövések.
cipok

Advertisements
Posted in Uncategorized | Leave a comment

Ösztönből könnyebb

“Nem vagyok rasszista, de az ember színe a fehér!” – üvölti ki búcsúzóul furgonjából a 35 év alatt összegyűjtött életbölcsességet Will Fothermucker a kocsma előtt héderelő cimboráinak, majd jót nevet saját szellemességén, felhajtja maradék sörét, a dobozt a pázsitra hajítva bizonytalan mozdulatokkal megigazítja baseball sapkáját és nehézkesen elfordítja a slusszkulcsot.
Aztán gázt ad és boldogan él, míg meg nem hal… egy fekete takarítónő, akit a következő sarkon gázol halálra alkoholmámorban fürödve.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

A szeretet lángja halványabban ég

ezért a két hét karácsonyi szabadság alatt magára öltött béke hatására a bankba lépve a szegényesen feldíszített karácsonyfára nézve egy pillanatra el tudja hitetni magával, hogy nem dolgozni jött, hanem még mindig 7 éves, otthon van és nem érez nyomást, de aztán a háta mögött Birmayer gőgösen valamilyen pénzügyi probléma általa talált megoldását kezdi el felvázolni Kissnek, Kiss pedig (aki leszarja, amit Birmayer mond) elmeséli, milyen jól behánytak szilveszter éjjel a többiekkel, mire Birmayer (aki leszarja, amit Kiss mond) ismét elmeséli, milyen szívesen szúrná a recepciós csajt; szerencsére azok ketten lifttel mennek, ő inkább a lépcsőt választja és a negyedik emeleti fordulóban az ablakon kinézve eszébe jut, hogy kölyökkorában néha azt képzelte, hogy átrepül a város felett és integet az embereknek, majd hirtelen önmagát is meglepve elfordítja a kilincset és a nyíláson kilépve szárnyalni kezd, kabátja lobog, de aztán az aktatáskája túl nehéznek bizonyul, így aztán

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Lázálomtalanítás

Elrepültem a házak felett az iskola felé és megláttam a cigiző szemeteket. Cigiző szemetek. Cigiző szemetek. Cigiző szemetek Párizsra vessétek. Cigiző szemek.
Az egyik cigiző alak az elnyomásra váró csikkjével kilyukasztotta a másik figura iskolaköpenyét. A szűzhártyájára akart ezzel utalást tenni.
Krétát vettek elő a zsebükből és összefirkáltak az iskola falait. A firkák életre keltek és elmenekültek, egyikük betért egy közeli közértbe, ahol tejet lopott,de nem tudta meginni, mert nem rajzoltak neki szájat. Szájharmónikázni sem tudott. Szájhar Mónika.
Aztán lesüllyedtem a Föld belsejébe ahol gilisztákat láttam kártyázni egy vakondlakból kialakított mini-kaszinóban. Cigiztek, pedig nekik sem volt szájuk. Szájhősök.
Egyikük 2 lapot kért, a kerek szemüveges osztó vakond száját elhagyta a „hiba” szó. Hiba szó. Hibaszó. Hi baszó.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

A fal

Ezek az emberek azért viselkednek így, mondja apám, mert korábban nagyon megbántották, vagy megijesztették őket, ezért falat húztak maguk köré, hogy ez többé ne történhessen meg. A falon azonban nem jut át semmi, ezért a szívük lassan elsorvadt mögötte. Most pedig másokat bántanak, mert elfelejtették, hogy kell szeretni; egyszerűen csak újra kellene tanulniuk. Akkor ez történt azzal a férfival is, akinek a beszédét tegnap hallottuk a közvetítésben, kérdem tőle. Nem, válaszolja apám, akik játékszernek tekintik a többi embert, azok nem felejtették el, hogy kell szeretni másokat, hanem meg sem tanulták soha.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Bocs, rossz napom van

Hello. Neked is szép napot. Hmm? Hogy érted azt, hogy mi a véleményem, ki teremtette ezt a világot? Miért jöttél ide hozzám ezt megkérdezni? Mi? Nem. Nem azt kérdeztem, hogy szerinted mi a válasz a saját kérdésedre, hanem azt, hogy miért kérdezted meg tőlem. Nem mondtam, hogy baj, csak furcsállom. Végül is az ember hite mégiscsak intim dolog, nem? Magánügy. A magánügy pedig magánügy. Én sem megyek oda senkihez, hogy „elnézést uram, milyen hosszú az Ön farka? Szereti, ha leszopják Önt?”.
Ne hagyjuk, szóval miért kérdezted meg? Kíváncsiságból? Tényleg? Akkor nem azért, mert neked határozott elképzelésed van a válaszról, és szeretnéd elérni, hogy nekem is ugyanez legyen a véleményem, mivel semmivel sem tudod alátámasztani és ettől bizonytalannak érzed magad? Akkor jó, megnyugodtam. Nem, nem érek rá hétvégén. Hello.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Cimborám, a félrészeg Jézus Krisztus a szeretetről

“… Ugyan már bazzeg, nem önfeláldozásból tettem, hanem azért, mert az üzenet nagyon fontos volt és megérte. Apa is mindig azt mondja, hogy nem megváltani kell az embereket, hanem megérteni. Mindjárt elmagyarázom, de előbb adj egy kortyot abból, mit mondtál, mi a neve? Mindegy, kérek. Cigid van?”

“Na, szóval. Miről is volt szó? Ja, igen. Na, szóval. Apa meg én azokat komázzuk legjobban, akik megpróbálják szeretni a többi embert. Ezeknek a figuráknak nem könnyű… Ahhoz, hogy tudj szeretni másokat, oda kell figyelned rájuk. Egy kicsit át kell folyatnod magadon őket, vagy hogy mondjam… Empátia, öregem, empátia. Ezt a szót kerestem.”

“…és akkor itt vannak a mártírok, az önjelölt messiások és tanítók, a write-only megmondóemberek, meg a többi. Ők nagyon tele vannak magukkal, érted? A modern kori farizeusok. Istenem… bocs, Apa. Hogyan tudna másokra koncentrálni az, aki folyton meg akarja mondani a frankót? Hogy tudna valaki szeretni bárki mást, ha nem figyel oda rá? Ez megint csak az átfolyatás dolog, amiről az előbb is beszéltem, baszki. Adj egy slukkot.”

Posted in Uncategorized | Leave a comment